21:20
Rowana Dark
Egy tized másodperc sem telt el és újra a nappaliban találtam magam. Ezután csak egy halk kattanást hallottam.A zár kattant. Bezárt. Nem engedi, hogy elmenjek.-ez a pár mondat ragadta el az elmémet, s nem eresztette el azt. Nem tudtam, hogy mitévő legyek. Ez már egyszerűen sok volt. Az a férfi, a farkasok, Emma akiről idáig az hittem, hogy segíteni akar, s most kiderült róla -pontosabban róluk, hiszem az a fiú is vele van-, hogy bennük sem bízhatok. Idegesen, az ajtó melletti falnak támaszkodtam, miközben próbáltam valamilyen szökési tervet kidolgozni. Mert egy biztos, hogy el kell innen menekülnöm. Már csak szokásból is lenyomtam a kilincset a bal kezemmel, hiszen a jobb karom még mindig sajgott-, de amint sejtettem, az ajtó nem nyílt ki. A másik lehetőségnek az ablak látszódott. Nagy lépésekkel...
2009. december 17.
2009. november 24.
4. fejezet - Barát, vagy még sem?
Szinte már majdnem teljesen ott voltam, már csak pár lépés hiányzott ahhoz, hogy teljesen elveszek a fehér fényben, s ekkor megtorpantam. Váratlanul eltűnt a késztetés, hogy tovább sétáljak a világosság felé. Hirtelen úgy éreztem, hogy maradhatok itt is vagy mehetek tovább a fény felé. Választanom kellet, maradok vagy megyek? Töprengtem, - hogy mennyit, azt nem tudom, amint mondtam az idő érzékem teljesen megszűnt. Melyik lenne jobb, a nyugodt, s biztonságot sugárzó sötétség, vagy a ragyogó világosság, mely félelmet és ezernyi érzést áraszt magából?A sötétség sokkalta csábítóbb volt, de a kíváncsiságom győzedelmeskedett felettem, s tovább indultam a fény felé. Ahogy sétáltam a világosság felé az egyre vakítóbb lett. Mikor hátra fordultam láttam, hogy a sötétség kezd halványulni, s pár másodperc...
2009. október 14.
3. fejezet - A sötétség
Nem értettem semmit se. Minden olyan gyorsan történt. Az egyik pillanatban már majdnem teljesen kedves hozzám, s hirtelen, egy másodperc töredéke alatt rettentően dühös lett. Fogalmam se volt, hogy mi idézhette elő ezt.Csak ott álltam megszeppenve a karjai között, és csendben figyeltem. Miközben Ő megmerevedetten állt, vicsorgott és torkából mély morgás tört elő. Újból megijedtem tőle, megrémisztett a morgása, ami legjobban egy vadállatéhoz hasonlított.Idegesen körbenézett. Az utca összes kis apró zugát végignézte a szemeivel, s úgy összpontosított minden részletre, mintha csak az élete múlna rajta. Én ez alatt csendben figyeltem őt, az arcvonásain lehetett látni, hogy eléggé feszült és ingerült volt.Pár másodperc után, hirtelen rám meredt. Résnyire szűkítette a szemét, s észrevette, hogy...
2009. augusztus 2.
2.fejezet - A félelem és Ő
Hiába futottam amilyen gyorsan csak tudtam, Ő akkor is csak magabiztos léptekkel jött utánam. Lassan és magabiztossan. Én közben olyan gyorsan rohantam amilyen gyorsan csak tudtam, de Ni az alakkal szembefordulva hátrált. Mintha nem is félt volna, vagyis félt, de mesziről se annyira mint én. Még mindig menekültem, de már alig bírtam rohanni. Muszáj volt már a számon keresztül vennem a levegőt, s ennek az volt a hátránya hogy a torkom már teljesen kiszáradt. Úgy éreztem mintha a tüdőm pár centiméternyi nagyságúra zsugorodott volna, a szivem a torkomban dobogna és közben alig kaptam levegőt. Lépésről lépsre elkezdtem lelassulni, hiába próbáltam meg minden erőmet összeszedni, nem sikerült.Mikor már azt hittem, hogy nem találom meg a letérőt, akkor egyszeriben messziről és nagyon halványan kirajzolódott...
2009. június 12.
1. fejezet - A múlt
Normal 0 21 false false false SK X-NONE X-NONE /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normální tabulka"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-priority:99;...
