Karácsonyi ajándék novella

Halii!!
Gondoltam, hogyha már itt vannak az ünnepek, írok valami ajándék történetet. Sajnálattal veszem tudomásul, nap mint nap, hogy az elmúlt két fejezethez, egy lélek sem írt megjegyzést. Tudom, hogy a ritka friss miatt, az olvasóim egyszerűen eltűntek.
Remélem, hogy azért a jövőben megélem azt, hogy olvashassak egy-két kritikát a történtemhez.
Amúgy meg: Kellemes Karácsonyi Ünnepeket és Boldog Új Évet!!
Puszi, Rowana

Miután felébredtem, rájöttem. Ma van december 24. Az arcomon egy hatalmas mosoly terült el, s máris szélsebesen száguldottam lefelé. Földszintre érkezve, a tekintettemmel keresni kezdtem őket, de senkit se láttam. Egy hirtelen ötlettől vezérelve a folyosó végre slisszoltam, s kitártam a hátsó ajtót. Nem törődve azzal, hogy pizsamában vagyok, kiléptem a verandára, s körbe néztem. Legnagyobb örömömre megtaláltam azokat, akiket kerestem.
Az életem két legfontosabb személye, a térdig érő fehérségben, hó csatát vívott. Lucas egy hatalmas hógolyót dobott Will felé, de a fekete farkas már eközben észrevett engem, s felém rohant. Abban a pillanatban Lucas is meglátott, s elindult felém. Will helyett, csak egy hatalmas fehér golyó közeledett hozzám. Egy pillanat alatt itt volt, s rám ugrott. A hirtelen jött súly hatására hátra estem, le földre. Rázkódtam a nevetéstől, miközben Will az óriási nyelvével végig nyalta az arcomat. Mihelyt abba hagyta, belefúrtam a fejemet a nyakába, s mélyen beszívtam a bundája illatát. S közben mosolyogva a fülébe súgtam:
-Neked is, boldog karácsonyt!
Eközben Lucas is ideért mellénk, s a mellkasa előtt összefont kézzel figyelt minket.
-Will, engem is hagyhatnál érvényesülni.-szólt, s ellenállhatatlanul rám mosolygott.
A farkas farokcsoválgatva lekászmállódott rólam, s é gyorsan felpattantam, hogy minnél hamarabb a szerelmem karjaimba lehessek. Lucass forrón megölelt, s úgy duruzsolt a fülembe:
-Én akartam neked elsőnek kellemes ünnepeket kívánni, de amint látom Will, megelőzött,-elmosolyodott- de akkor is Boldog Karácsonyt!
-Neked is.-válaszoltam neki, miközben, a fiú a kissé nyálas arcom ellenére megfogta az arcom , s mélyen a szemembe nézett. Az arca már közeledett az arcomhoz, mikor Will egy-egy vakkantás között ránk vetette magát. Mind ketten dőltünk a nevetéstől, miközben a farkas továbbra is hallatta a hangját.
Még pár percig feküdtünk, de meghallottunk a távolból egy farkas vonyítást. Will fülelt, de búcsúzóul még egyszer összenyálazott, majd lefutott a verandáról, s eltűnt a fehér tájban. Sajnáltam, hogy el kellett mennie, de tudtam, hogy neki is nagyon fontos a ő saját családja, a falkája.
Lucas felpattant, s behúzott magával a házunkba. Rá mosolyogtam és bementem a fürdőszobába. Megmostam az arcomat, majd siettem a konyhába a szerelmem után aki már az elkészített reggelivel várt engem. Pár perc alatt megettünk mindent.
Felrohantam a hálóba, hogy felöltözzem. Előkaptam egy fehér kardigánt, s hozzá egy szürke melegítőt. Miután sikeresen magamra húztam a kiválasztott darabokat, elővettem a legújabb könyvemet, s elkezdtem olvasni. Fél óra múlva lépések zajára lettem figyelmes. Lucas bejött a szobába, s mosolyogva a falnak támaszkodott.
-Hölgyem, nem is tudtam, hogy fa nélkül készülünk karácsonyozni.-viccelődött.
-Jaj, -sikkantottam fel- elfelejtettem.
Felugortam az ágyról, kézen fogtam Lucast és magam után húztam a földszintre, de a legnagyobb meglepetésemre ott állt a fenyő a nappali közepén. Igaz nem volt feldíszítve, de nagyon megörültem, hogy nem kell a mű, poros fenyőfát előhúzni a pince mélyéről.
Hatalmas mosoly terült el az arcomon, s rögtön Lucas felé fordultam.
-Köszönöm.-mondtam hálásan, s egy apró csókót leheltem az ajkaira.
-Azt hittem, hogy ma nem is kapok.-mondta a puszira utalva, miközben közelebb húzott magához, s újra -immárt szenvedélyesebben- megcsókolt.
-Talán, először inkább díszitsük fel a fát.-jött az eszembe, mikor elváltunk, s közben kacéran rá mosolyogtam, mire ő elnevette magát.
A karácsonyfa díszítés is hasonlóan jókedvűen zajlott, sőt az egész délelőtt.
Ebéd után úgy döntöttem, hogy letusolok. A zuhanyzásból, később inkább fürdés lett. A kádban pihentem, mikkor eszembe jött valami. Nem hogya fa díszítésről is elfeldkeztem reggel, de arról is csak most szereztem tudomást, hogy nincs vacsora. Elfeledkeztem az ünnepi vacsoráról.
Egy pillanat alatt, kint termettem a fürdőszobából. Felkaptam a köntösömet, s lefelé iramodtam a lécsőkön. A konyhába érkeztem, mihelyt hirtelen kitört belőlem a nevetés.
Lucas ott állt, a konyha közepén főző köténybén, s épp szedte ki a sütőből a szenesre égett sütiket. Mikor megláttam a komor, dühös arcát, még jobban elkezdtem kacagni. Oda mentem hozzá, megfogtam a konyha ruhát, kivettem kezéből a tepsit, s a tartalmát beleszórtam a szemetesbe.
- Az étel készítését inkább hagyd rám.- szóltam még mindig mosolyogva, s egy nagy puszit adtam az arcára...

Hát igen, karácsonyi novella május végén... Igazából ezt már decemeberben megírtam, de még nem volt befejezve, így még írtam hozzá pár sort. Remélem, azért valaki még elolvassa, írt hozzá megjegyzést..
Előre is köszönöm annak, aki megszán :)

Üdv. Rowana Dark