Cseszeget a sors

Nem, nem én voltam, aki kicsivel több, mint 1 hónapja azt állította, hogy semmi sem lesz olyan vele kapcsolatban, mint régen. Még ha 1 héttel ez előtt is megkérdezte volna tőlem bárki is, akkor is az lett volna a válaszom, hogy soha többé nem lesz ugyan olyan. Mondjuk, igen, ugyan olyan semmi sem lesz, csak megint járunk. Vicces, mi? Kb 4 hónap szenvedés után újból elkezdtem. Múlt hét szombat érdekesen alakult. Két csaj kissé bebaszott állapotban :D. De nem ezt akartam előhozni. Cseszegettem minden lehetségessel, mint általában ha iszok. Ő meg hagyta, de olyan furcsán viselkedett, főleg velem szemben. Nem tudtam mire vélni, és mondhatjuk, hogy kissé nyomult is, pedig ő közel sem volt olyan állapotban mint én. Másnap meg egész nap irogattunk, és beköpte, hogy akar velem beszélni. Beszéltünk is, és így alakultak a dolgok. Ha azt válaszoltam volna, hogy nem akarom újrakezdeni: egyrészt, kurva nagy hazugság lett volna, más részt pedig rettentően megbántam volna. Szóval? Miért is ne? Szarabb már nem hiszem, hogy lehet. (Bár azért nem igazán szeretnék rácáfolni..)
Igen, igen nem vagyok teljesen százas, ezzel mindenki tisztában van, ő is, de még az anyám is. Csak anyu nem mondja ki. :D De én már feldolgoztam, hogy komoly betegségben szenvedek, meg hogy hülye vagyok. Eléggé.
Szóval nemtudommennyi-0,5 a remény vezet továbbra is. A sors meg elkezdett cseszegetni, nagyon.
(U.i.: Az én meglátásom szerint egyszer, félig győztem a remény felett, ez akar az a bizonyos fél lenni.. :D)