2.fejezet - A félelem és Ő

Hiába futottam amilyen gyorsan csak tudtam, Ő akkor is csak magabiztos léptekkel jött utánam. Lassan és magabiztossan. Én közben olyan gyorsan rohantam amilyen gyorsan csak tudtam, de Ni az alakkal szembefordulva hátrált. Mintha nem is félt volna, vagyis félt, de mesziről se annyira mint én. Még mindig menekültem, de már alig bírtam rohanni. Muszáj volt már a számon keresztül vennem a levegőt, s ennek az volt a hátránya hogy a torkom már teljesen kiszáradt. Úgy éreztem mintha a tüdőm pár centiméternyi nagyságúra zsugorodott volna, a szivem a torkomban dobogna és közben alig kaptam levegőt. Lépésről lépsre elkezdtem lelassulni, hiába próbáltam meg minden erőmet összeszedni, nem sikerült.Mikor már azt hittem, hogy nem találom meg a letérőt, akkor egyszeriben messziről és nagyon halványan kirajzolódott...

Read more »