Na szóval, kész lennék vele. A novellával, amit a pályázatra írtam. Igazából nem tudom, talán kicsit rövid, talán kicsit gyorsan összedobott.. De az enyém.
Az elme fogságában
Csak álltam ott. És néztem. Csak álltam ott és néztem, csak álltam ott és néztem, néztem és csak
néztem és csak álltam. Nem tudtam mi tévő legyek. Maradjak, vagy fussak el? Hisz szerettem őt és talán még mindig szeretem. De láttam, mindent láttam. És
továbbra is csak ott álltam és néztem, és nem tudtam MI tévő legyek. Néztem a lány vonalait, a mellkasát, a lábait az egész csupasz testét és a halotti félelemtől elhomályosult, tágra nyílt, nagy,
barna szemeit. Ekkor észrevettem a nyakán lecsorgó bíborvörös folyadékot, amint a kulcscsontján keresztül a hideg aszfaltra csepeg. Csak az egyik felét láttam,
így, ahogy...