
Szélsebesen száguld már felém a nyári szünet és én még mindig nem tudom mi tévő legyek. Hátam mögött már az osztálykirándulás (ami mellesleg szerintem elég jól sikerült), a könyv leadás/osztás és én továbbra se tudom, hogy mit akarok. A szlovákos tanárnőm meg mindent megbonyolított azzal, mikor beköpte, hogy ami az írásban való megnyilvánulásomat illeti, a legjobbak közé tartozom az osztályban. Egy magyar csaj egy szlovák tan nyelvű gimiben. Szépen. Fogalmam sincs, hogy át lépjek-e a Duna Utcai Gimibe, vagy sem. Újabb döntés és én nem tudom mi tévő legyek.
Anyum, a szüleim persze semmit se tudnak a bennem lévő érzésekről. Húz a magyar...