23:15
Rowana Dark
E pillanat még 1 óra 5 perc és 00:05 lesz. Akkor születtem 16 évvel visszamenőleg.
Érzelmek kavalkádja cikázik bennem a tegnapi nap óta. A szokásos nem tudom mit akarok. Félek.
2012. július 26.
Birthday cake
E pillanat még 1 óra 5 perc és 00:05 lesz. Akkor születtem 16 évvel visszamenőleg.
Érzelmek kavalkádja cikázik bennem a tegnapi nap óta. A szokásos nem tudom mit akarok. Félek.
2012. július 24.
Lazy days
Több okból is.
Először is, július 23. van, szóval 23 (a pontos időt figyelembe véve, majdnem 24) napja sulitól mentesen élek (sőt, még több, hiszen június 30.-án már otthon voltam), lassan 3 hete megvan a netbookom és én még mindig nem írtam semmit. Semmit! Se blog, se semmilyen töri, sőt még egy fájdalmas, szív gyötrő szerelmes versecskét se. (:D) Tehát nagyon kell igyekeznem, hogy behozzam a lemaradásomat.
Másodszor is nyár van, ami pedig nem sejtet semmi jót a lelki és hormonális világomnak se. Főleg ma-tegnap kezdem érzékelni. Amely pedig nem jó. Nagyon nem jó. Nyár, ismerkedés, dumálgatás, fürdés, meg minden ami hozzá tartozik. Ez viszonylag jó is, csak hát nekem nagyon is könnyen megy a aló túloldalára való átesés. S félek, közeledek felé.
Mondjuk csajokkal is elég sokat vagyok, meg haverokkal, bár a zonci parti nagyobb részét már egy ideje nem láttam. Hiányoznak azért, bár ez az egész már olyan, hogy, hogy... Egyszerűen egyáltalán nem olyan, mint volt. Igen, minden és mindenki változik, de azért itt-ott visszasírjuk a régi szép időket.
Life is change.
2012. június 25.
Dönteni kellene, avagy a nyár kezdete
Szélsebesen száguld már felém a nyári szünet és én még mindig nem tudom mi tévő legyek. Hátam mögött már az osztálykirándulás (ami mellesleg szerintem elég jól sikerült), a könyv leadás/osztás és én továbbra se tudom, hogy mit akarok. A szlovákos tanárnőm meg mindent megbonyolított azzal, mikor beköpte, hogy ami az írásban való megnyilvánulásomat illeti, a legjobbak közé tartozom az osztályban. Egy magyar csaj egy szlovák tan nyelvű gimiben. Szépen. Fogalmam sincs, hogy át lépjek-e a Duna Utcai Gimibe, vagy sem. Újabb döntés és én nem tudom mi tévő legyek.
Anyum, a szüleim persze semmit se tudnak a bennem lévő érzésekről. Húz a magyar suli gondolata. Magyar nyelv, magyar emberek. Az a sokszínű és egy hatalmas szavas kincsesládával rendelkező nyelv. Hiányzik. Habár eközben pedig lassan kezdem megszokni a környezetet, nyelvet. Az osztálytársaimat is kezdem megkedvelni, és ami a tanárokat illeti, ők sem a legrosszabbak. Nem kételkedek abban, hogy MTAG-on is nagyon jó osztályom lenne. Ismerek pár emberkét onnan, és pluszban Ivi is nagy elragadtatással beszél róluk. De visszafog a félelem a tanárok minőségét illetően. Bár igen, mindenhol vannak jó és rossz tanárok is. Igen, nálunk, a GJH-n sincs másképp.
Míg írtam, eldöntöttem közben, hogy azzal, ha megtudakozom az igazgatóhelyettestől, hogy lehetséges lennék-e én második évfolyamban a MTAG-on. Szóval irány mailt írni! (Már vagy egy két hete fogalmazgatom, gondolkodom, hogy mégis mi álljon a mailben..)Kész, elküldve. Kíváncsi vagyok a válaszára.
A következő dolog, amelyben dönteni kellene az a netbook megvásárolása vagy sem. Szerintem, nagyon is hasznos lenne a számomra minden dolgot figyelembe véve, de leginkább az írás miatt. A közös laptopot nem tudom, nem hurcolhatom magammal és hát mindig máshol jön meg az ihlet az íráshoz, szóval mindig kéznél kellene lennie és mivel nagyobba notebook, nem igazán kivitelezhető a dolog. Egy, vagyis mondhatjuk, hogy kettő dolog tart vissza. Az egyik, a kisebbik gond a pénz. Anyu azt mondta, hogy a születésnapom alkalmából belefizetne, de még így is elég sok, vagyis ha én fizetem a felét, akkor körülbelül egy 100 euróba fájna a cucc, de ha jobban belegondolok az írásba meg mindenbe, akkor talán nem is olyan sok :).
A másiktól dologtól már jobban félek. Attól, hogy még többet lógnák a gépnél és még többet neteznék. Ami, valljuk be már most is kicsivel több a kelleténél. Bár, ha nagyon fogom akarni, ezt is lehet orvosolni. Bízok benne, van annyi erőm és akaratom.
2012. június 9.
Szürreális álomkép, avagy élmény beszámoló
Lehetetlenül fantasztikus volt a tegnap este. Ha nem lennének a képek, a karszalag, a nyakfájás, meg a fülzúgás, el se hinném, hogy igazából ott voltam.
