0:19
Rowana Dark
Just listening to a bad music and pretending that it's fuckin' awesome..
I'm dying. I just wanna live without hopes and dreams. It's killing me. Just wanna be free.. Live without chai...
2012. december 23.
2012. szeptember 21.
There is nothing 1.
1.
Az idő múlik, ha akarjuk, ha nem. Fut, siet, mint mindenki körülöttünk. Vajon hány ember áll meg, és gondolkozik el: Van e az egésznek értelme? Hiszem, hogy sokan, többen, mint hinnénk. Mindenki eszébe jön itt-ott, de a lehető leggyorsabban el is hesegetik, hisz mindennek kell, hogy értelme legyen - az életnek is - nem? Szükségünk van a tudatra, hogy van miért csinálnunk minden nap újra, meg újra ugyan azt. Muszáj hinni benne, hogy van valami célja az egésznek. De tényleg, mi van akkor, ha valójában nincs semmi értelme? Ha csak az apró-cseprő pillanatok miatt élünk, létezünk? Ha más nem számít? Akkor mi van? Nem tehetünk mást, csak élünk tovább a mókuskerékben és várjuk, hogy valami történjen. Valami, ami megváltoztat mindet és hirtelen rájövünk: Igen, erre vártam, ez az - ennek kell,...
2012. szeptember 9.
Shallow breathing
Valahol a lélegzetvételek számolása közt,
Valahol a két fénylő pont között az égen.
Félek elvesztem.
Lehetséges megtalálni valakit a végtelenben?
Talán rájövök majd idővel. Jelenleg bolyongok a bolygók közt. Céltalanul, tudattalanul. Lélegz...
2012. július 26.
Birthday cake
Mindig is hülyeségnek tartottam a születésnapi depressziós cuccot. Baromság, ha csak nem vagy már így 30-40 fölött. Akkor azért már félig-meddig okés. De tizenévesen? Nevetséges. Ha ebben a pillanatban is marhaságnak tartanám, akkor magamat is és a viselkedésemet is annak titulálnám. Bár jobban belegondolva annak is nevezem még mindig. Még jobban szétfirtatva az én diagnózisom, most per pillanat: a születésnap előtti depresszió féleség. De jobban belegondolva csak egy sima nosztalgia hullám. Semmi más. Leginkább attól félek, ki lesz az első aki megdob a világhálón, sms-ben, vagy simán semmi elektronika nélkül egy happy b-dayyel. A két évvel...
2012. július 24.
Lazy days
Vááááá, lőjetek le!!
Több okból is.
Először is, július 23. van, szóval 23 (a pontos időt figyelembe véve, majdnem 24) napja sulitól mentesen élek (sőt, még több, hiszen június 30.-án már otthon voltam), lassan 3 hete megvan a netbookom és én még mindig nem írtam semmit. Semmit! Se blog, se semmilyen töri, sőt még egy fájdalmas, szív gyötrő szerelmes versecskét se. (:D) Tehát nagyon kell igyekeznem, hogy behozzam a lemaradásomat.
Másodszor is nyár van, ami pedig nem sejtet semmi jót a lelki és hormonális világomnak se. Főleg ma-tegnap kezdem érzékelni. Amely pedig nem jó. Nagyon nem jó. Nyár, ismerkedés, dumálgatás, fürdés, meg minden ami...
2012. június 25.
Dönteni kellene, avagy a nyár kezdete
Szélsebesen száguld már felém a nyári szünet és én még mindig nem tudom mi tévő legyek. Hátam mögött már az osztálykirándulás (ami mellesleg szerintem elég jól sikerült), a könyv leadás/osztás és én továbbra se tudom, hogy mit akarok. A szlovákos tanárnőm meg mindent megbonyolított azzal, mikor beköpte, hogy ami az írásban való megnyilvánulásomat illeti, a legjobbak közé tartozom az osztályban. Egy magyar csaj egy szlovák tan nyelvű gimiben. Szépen. Fogalmam sincs, hogy át lépjek-e a Duna Utcai Gimibe, vagy sem. Újabb döntés és én nem tudom mi tévő legyek.
Anyum, a szüleim persze semmit se tudnak a bennem lévő érzésekről. Húz a magyar...
2012. június 9.
Szürreális álomkép, avagy élmény beszámoló
Lehetetlenül fantasztikus volt a tegnap este. Ha nem lennének a képek, a karszalag, a nyakfájás, meg a fülzúgás, el se hinném, hogy igazából ott volta...
2012. május 21.
Screaming and so on
Screaming:
Hányszor nézem némán és szótlanul a távolodó alakodat, miközben kiáltva sikítanék utánad.. De nem teszem. Tudom, hogy nem lehet.
"S ha majd hajnalodik, mindig visszapörgetem a szépeket, mert úgy felébredni, hogy vége, halála az életnek."
So on:
Soha nem gondoltam volna, hogy megtörténhetnek olyan dolgok, amelyek
megtörténtek. És mégis. Csak két szóval jellemezném: elbasztam mindent. (Mondjuk, akkor nagyon is jól éreztem magam, de talán nem kellett volna..)
U.i.: Teljesen két különböző gondolatmenet, de túl rövidnek találtam őket ahhoz, hogy külön két bejegyzést csinálj...
2012. május 13.
Változnak az idők
Gondolj csak vissza az elmúlt időkre. Amikor ilyentájt azon filóztam, hogy mit válaszoljak. Vigyorogtam a képernyő előtt, mint egy idióta. Majd vártam a válaszodat. Komoly beszélgetések, esetleg egymást idegesítő hülyéskedések, mindig volt valami. Csillogó szemek és dübörgő véráramlat. Adrenalin szint az egekben. Pedig semmi mást nem csináltam, csak ültem és vártam.
Mind, ami volt, és mind, ami elmúlt. Nem maradt más csak üres tekintetek és idegen bólintások.Meg egy részem hián...
2012. május 10.
Imagine..
Miért nem képzeljük el, hogy meg sem történt?
Mindennapjainkhoz tartozik az álmodozás. Elképzelt jelenetek, amelyek csak a fejünkben történtek meg. Sok kellemes dologról ábrándozunk. Eljátszunk a gondolattal, hogy mi lenne ha megtörténne. Vágyakozunk, hogy valóra váljanak az ébren álmodott látomásaink. Pozitív gondolatok, kellemes képek. Egyesek akkora szenvedéllyel beleélik magukat, hogy észre sem veszik, mennyire elfordultak a realitástól.Szinte természetes adottság az összes ember számára a fantázia, az álmodozás. Van, akinek jobban megy, van akinek kevésbé.
Az életben történnek velünk rossz dolgok, negatív élmények, olyanok, amelyekre...
2012. május 1.
Suhogó báli szoknyák..
Újra szerelmes lettem a The Vampire Diaries-be. Ez van. A tegnapi báli jelent után... Ahw (2012.2.12.)
...
2012. március 29.
Az elme fogságában - A novella
Na szóval, kész lennék vele. A novellával, amit a pályázatra írtam. Igazából nem tudom, talán kicsit rövid, talán kicsit gyorsan összedobott.. De az enyém.
Az elme fogságában
Csak álltam ott. És néztem. Csak álltam ott és néztem, csak álltam ott és néztem, néztem és csak
néztem és csak álltam. Nem tudtam mi tévő legyek. Maradjak, vagy fussak el? Hisz szerettem őt és talán még mindig szeretem. De láttam, mindent láttam. És
továbbra is csak ott álltam és néztem, és nem tudtam MI tévő legyek. Néztem a lány vonalait, a mellkasát, a lábait az egész csupasz testét és a halotti félelemtől elhomályosult, tágra nyílt, nagy,
barna szemeit. Ekkor észrevettem a nyakán lecsorgó bíborvörös folyadékot, amint a kulcscsontján keresztül a hideg aszfaltra csepeg. Csak az egyik felét láttam,
így, ahogy...
2012. február 7.
Használjuk ki a szabadidőnket
Körmölök, karmolok, koptatom a billentyűzetet. Otthon, kissé betegen, de korántsem halálosan, szóval szeretném kihasználni ezt a plusz-mínusz egy hetet valami értelmes dolgokra. És most nem a sulira gondolok, ahova egyre tovább, annál jobban utálok járni. És egyre jobban kezd felerősödni bennem a vágy, hogy visszaüljek a magyar iskolapadok közé. Csak az a hatalmas gondom, hogy az anyám. Mikor októberben, kiakadva felhoztam a témát, nem lett jó vége. Ezért félek újból szóba hozni az iskola-ügyet, de eközben már lassan több, mint 1 hónapja tisztában vagyok azzal, miszerint legkésőbb a következő tanévet már máshol, pontosabban a DUG-ban, MTAG-ban,...
2012. február 2.
Cseszeget a sors
Nem, nem én voltam, aki kicsivel több, mint 1 hónapja azt állította, hogy semmi sem lesz olyan vele kapcsolatban, mint régen. Még ha 1 héttel ez előtt is megkérdezte volna tőlem bárki is, akkor is az lett volna a válaszom, hogy soha többé nem lesz ugyan olyan. Mondjuk, igen, ugyan olyan semmi sem lesz, csak megint járunk. Vicces, mi? Kb 4 hónap szenvedés után újból elkezdtem. Múlt hét szombat érdekesen alakult. Két csaj kissé bebaszott állapotban :D. De nem ezt akartam előhozni. Cseszegettem minden lehetségessel, mint általában ha iszok. Ő meg hagyta, de olyan furcsán viselkedett, főleg velem szemben. Nem tudtam mire vélni, és mondhatjuk,...
2012. január 18.
Egy kis optimizmus
Ez egy a mai nap szüleménye. Semmi extra, csak egy kis optimizmusnak nevezném. Kell már nagyon az ilyen..
Van olyan, hogy a padlón vagyok,
van, hogy még annál is lejjebb,
olyan is, hogy semmit sem akarok,
csak a múlt emlékeit éjjel.
De hiába! Nem búsulok,
még ha rám is jön az érzés,
mikor, oly álmatlanok a hajnalok,
Csak úgy dübörög a sok kérdés.
A pillanatoknak élek!-Eldöntöttem.
Melyek édes emlékekkel töltöttek el,
és nem hagyom, hogy győzzön a félelem:
hogy soha többé ezeket nem érem ...
2012. január 15.
Feelings turned off..
Egyre tovább, annál jobban megy. Legalább is úgy érzem. Két héttel ez előtt, szilveszterkor még azt sem tudtam igazán végignézni ha ölelkeztek, vagy bebaszottan kézen fogva sétáltak. Ma meg - illetve tegnap, mert már elmúlt éjfél - mindhárman együtt voltunk, smároltunk meg hasonlók. Először szar érzés volt látni, hallani, ahogy smárolnak, miközben engem is ölelt, de aztán már szemrebbenés nélkül végig tudtam nézni. Sőt még valamiféle grimaszt, pontosabban mosoly-félét is az arcomra rajzoltam. És már nem is volt olyan szörnyű az egész. Olyan furcsa volt, nem jó, de nem is rossz. Egyszerűen csak: Érzelmek kikapcsolása folyamatban...
Örülök,...
