Screaming and so on

Screaming:
 Hányszor nézem némán és szótlanul a távolodó alakodat, miközben kiáltva sikítanék utánad.. De nem teszem. Tudom, hogy nem lehet.

"S ha majd hajnalodik, mindig visszapörgetem a szépeket, mert úgy felébredni, hogy vége, halála az életnek."


So on:
 Soha nem gondoltam volna, hogy megtörténhetnek olyan dolgok, amelyek megtörténtek. És mégis. Csak két szóval jellemezném: elbasztam mindent. (Mondjuk, akkor nagyon is jól éreztem magam, de talán nem kellett volna..)

U.i.: Teljesen két különböző gondolatmenet, de túl rövidnek találtam őket ahhoz, hogy külön két bejegyzést csináljak.

Read more »

Változnak az idők

Gondolj csak vissza az elmúlt időkre. Amikor ilyentájt azon filóztam, hogy mit válaszoljak. Vigyorogtam a képernyő előtt, mint egy idióta. Majd vártam a válaszodat. Komoly beszélgetések, esetleg egymást idegesítő hülyéskedések, mindig volt valami. Csillogó szemek és dübörgő véráramlat. Adrenalin szint az egekben. Pedig semmi mást nem csináltam, csak ültem és vártam.
Mind, ami volt, és mind, ami elmúlt. Nem maradt más csak üres tekintetek és idegen bólintások.Meg egy részem hiánya.

Read more »

Imagine..

Miért nem képzeljük el, hogy meg sem történt?
Mindennapjainkhoz tartozik az álmodozás. Elképzelt jelenetek, amelyek csak a fejünkben történtek meg. Sok kellemes dologról ábrándozunk. Eljátszunk a gondolattal, hogy mi lenne ha megtörténne. Vágyakozunk, hogy valóra váljanak az ébren álmodott látomásaink. Pozitív gondolatok, kellemes képek. Egyesek akkora szenvedéllyel beleélik magukat, hogy észre sem veszik, mennyire elfordultak a realitástól.Szinte természetes adottság az összes ember számára a fantázia, az álmodozás. Van, akinek jobban megy, van akinek kevésbé.
Az életben történnek velünk rossz dolgok, negatív élmények, olyanok, amelyekre nem szívesen gondolunk vissza. Vagy ha igen, fáj az emlékezés. Kínlódás visszagondolni a szép történtekre.
És itt jön képbe az egész. Ha mégis annyira jól működik az emberi képzelőerő, miért nem képzeljük el, hogy meg sem történt? Ha annyira beletudjuk élni magunkat a saját álmainkba, miért nem vágyakozunk az után, hogy elfelejtsük a rossz emlékeket? Talán ösztönösen az agyunk megjegyzi a rossz dolgokat, és nem engedi, hogy egykönnyen átbeszéljük magunkat a dolgok megnemtörténéséről. Azt akarja, hogy megmaradjon az emlékezetünkben, és máskor ne kövessük el ugyanazokat a hibákat. Hogy tanuljunk belőle. Hogy tudjuk, hogy legközelebb másképp kell cselekednünk, ha nem akarjuk, hogy újabb és újabb rossz tapasztalataink keletkezzenek.Bár szerintem van másik oldala is. Az, amikor annyira negatív élményben részesülünk, hogy az agy bekapcsolja az önvédelmi funkcióját és egyszerűen nem hajlandó visszagondolni a történtekre. Nem képes emlékezni a történtekre és egyszerűen megtagadja ezt a funkciót. Bár, mint minden, ez is egy idő után meggyengül. Lassan leomlik az emlékek köré húzott fal és a felszínre törnek. Vagy lassacskán, vagy egyszerre és ekkor a tudatunk újból szembenéz vele és immár talán tapasztaltabban próbálja feldolgozni. Ha sikerül, akkor elraktározzuk az emléket, hogy újból ne kövessük el, ugyan azt, és emlékezzünk rá. Legyen egyfajta fenyegetés a jövőre nézve. De ha nem, akkor körbe-körbe forog ez a folyamat, addig amíg vagy fel dolgozza teljesen, vagy beleőrül.
Úgy látom, kissé eltértem a tárgytól, de hát, ez van. Engedjük szabadon a gondolatainkat..

Read more »

Suhogó báli szoknyák..

Újra szerelmes lettem a The Vampire Diaries-be. Ez van. A tegnapi báli jelent után... Ahw (2012.2.12.)

Read more »